20.

Illene valamit írnom a Bébimről is, de tulajdonképpen baromi egyszerű sztori a miénk, és még sem.

Valamikor márciusban "találkoztunk" futólag a Déli Pályaudvaron. Az igazat megvallva Őt észre sem vettem, mert elbambulva ballagtam a lépcsőn lefelé, amikor egy haverom rám köszönt, én pedig vissza köszöntem neki, aztán ment mindenki a maga dolgára. A leányzó is ott volt, mint utóbb kiderült, éppen Őt kísérgette a fent említett fiatalember.

Aztán pár nap múlva rám írt a lány a facebook-on. Na így kezdődött el minden.

Illik azt is megjegyeznem, hogy Ő már régen kiszemelt magának (merhogy' mindig a nő választ ugyebár), csak akkoriban Ő még elég zsenge teremtés volt, de az biztos, hogy egy ideig nyomon követte a velem kapcsolatos történéseket. Aztán másfelé sodorta a szabadságvágya, ami a későbbiekben két gyereket eredményezett neki, nekem pedig még később, a megszokott életvitelem teljes felfordulását. Utólag bevallotta, hogy még ott a Déliben elhatározta, hogy be fog cserkészni...

Mára eljegyeztem, együtt élünk Budapesten, albérletben, és több kevesebb sikerrel nevelgetjük a kölyköket, Norinát és Leventét.

A gyerekek apjáról nemigen tudok semmit.Amióta velük vagyok, nem írt, nem telefonált a "családjának", gyakorlatilag nagy ívben szarik az apai kötelességeire, vagy hogy mi történik a gyerekeivel, így aztán az aprónép életében én töltöm be a (tapasztalatlan) apuka szerepét. Bevallom ez azért nem ennyire egyszerű, mint ahogy le van írva. Pláne úgy, hogy beleugrottunk egymás életébe...

(Akkoriban a Művésznő nagy erőkkel próbálta éppen lehúzni a bandámat, ráadásul eleinte titkolnom is kellett a kapcsolatomat előtte, mert egyből tombolt, ha én éppen egy nővel is szóba álltam, holott azzal tényleg nem volt semmi köztünk, csak szerette volna...)

A párom tipikus nő, nőies hisztikkel, havi bajos kínlódással, pinás kéztartással, női kombókkal, aranyos szeplőkkel, egyszerű vágyakkal, hatalmas féltékenységgel, és szexuális étvággyal, de ami a lényeg, az, hogy én így szeretem Őt. Ezektől az, ami.

Mielőtt összejöttünk, rengeteget beszélgettünk egymással, és gyakorlatilag mindent elmondott az életéről, nem titkolván a pasiügyeit, és az élete buktatóit sem. Egy gyermekotthonban éltek, és elég sűrűn látogattam őket a zenekaron kívüli szabadidőmben, (sőt még éjszakánként is, néhány emberségesebb nevelőnek köszönhetően) és nagy erőkkel azon jártattam az agyam, hogy hogyan lehetne Őket kihozni onnan, mielőtt a kölykök nevelőszülőkhöz kerülnek.

Persze, meg azon is, hogy mindezt hogy adom be anyáméknak... 

Így indult az életemben a másik nagy felfordulás.