2011. november 1., kedd

5.

Aki ismer, az tudja rólam, hogy nagyon nagy horrorfilm fanatikus vagyok.
Talán ezért is telnek úgy a halloween tájban a napjaim évről évre, hogy egy kisebb körrel (általában az egyik kollégámmal és a lányával megyünk, de tavaly például én vittem a lányt, meg egy másik haveromat), felkerekedünk Rákoczifalvára és az ottani művelődési házban tartott összejövetelen horrorfilmeket bámulunk délután hattól reggel hétig. Azután beszélgetünk a filmekről. Összevetődnek a klasszikusabb témák az újabb művekkel. Persze van közben sörözés is, az idén pedig komoly meglepi volt számomra, a a leszaggatott zombi ujj formájú diós sütemény.
Miért jó ez? Pláne, hogy majdnem minden évben láttam már eme remek kis eseményen levetített filmek nyolcvan százalékát?
Mondjuk azért, mert hasonlóan elmeháborodott emberek társaságában vagy. Ezek az emberek igazi fanatikusok. Fordítják, feliratokat készítenek, feltöltik, elérhetővé teszik ezeket a filmeket (természetesen sajnos, nem túl legálisan), a számodra.
Szinten tartják ezt a műfajt.
Te pedig, ha tudod, hogy hol keresd, hozzájuthatsz a legnehezebben beszerezhető gyöngyszemekhez (az Eden Lake különösen tetszett az idei vetítésen!) is általuk.
Nem elég ez magyarázatnak neked, igazi rajongóként? Mondjuk ma, ahogy hazaértem beájultam az ágyba, és csak most tértem nemrég magamhoz, de jövőre is ott a helyünk, ha nem jön közbe semmi...
Most pedig vissza az ágyba, mert holnap reggeltől megint beindul a szokásos mókuskerékbevaló törés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése