6.

Lehet, hogy azért, mert nekem ez volt a hét első munkanapja, (vagy csak úgy alapból), de olyan mogorva hangulatom volt a nap vége felé, hogy az már hihetetlen. Az első gyanús jeleket a metrónál fedeztem fel magamon.
Amikor beléptem volna a metrókocsiba, akkor pont magához tért egy elbambult utastárs és rajtam keresztül próbált meg kipréselődni a felszállók áradatával szemben. Nem nagyon toleráltam és visszasegítettem a kocsiba, azonban mielőtt még az ajtók becsukódtak volna kiugrott a szerelvényből.
A második eset már a pályaudvaron történt, miután átküzdöttem magam néhány teljesen, jó szándékú ellenőrön. A szokásostól eltérően úgy félrelöktem magam elől egy kéregető emberi roncsot, hogy szerencsétlen majdnem elborult...
...Mint az agyam, amikor előállt a szokásos "jegyre való gyűjtéses" dumájával. Egy hete gyűjtöget jegyre, mindeközben tőlem csak ötször próbált meg aprót szerezni ezalatt.
Az is lehet, hogy csak velem van baj, és ma elég alacsony volt a tolerancia szintem. Szörnyű, de nem éreztem ezekért bűntudatot egy pillanatig sem.
Bevallom őszintén, néha én is felrúgnám magam ezért a viselkedésért.