Mint valami régi, cimbora, úgy jelentkezett. Beköszönés nélkül, megállíthatatlanul, ahogy az ember kap egy kellemetlen telefonhívást. Alattomos, kúszó fájdalommal, mint valami aljas csúszómászó, először csak a feszülő érzés jött. Aztán a fájdalom. Ott üvőltött a fejemben. Lassan három napig küzdöttem vele, lemondva egy zenekari próbát és egyéb dolgokat. Tudom, nem kellett volna anyu rántott karajába harapnom, pláne nem a prézliben rejtőző csontszilánkra. Tudom, ki kellett volna már huzatnom rég ezt a fánya fogat, és akkor nem nézett volna ki úgy a pofázmányom, mint aki megpróbált begyömöszölni a szájába egy teniszlabdát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése