2012. október 15., hétfő

36.

Félévünket ünneplős, némileg hisztis, nyűgös, (jelen pillanatban éppen most is kurvára zajlik hiszti, mert asszem' azok a fránya felső metszőfogacskák nemigen akarnak előbújni...), melóban megszakadós, fárasztó héten vagy(unk)ok túl. A hétvégén a próba előtt, azért még sikerült a hangomat is kiereszteni, persze nem a próbateremben, és nem is mikrofonba...
Azért nem csak a rossz dolgok zajlottak. Nevetés, kacagás, finom kaják is a előtérbe kerültek, amióta nem írtam, meg végre előkerült a régi cimbi is, a basszusgitár. 
 

Azért mákom van, hogy a Levivel kiegyenlítődött a helyzet, mert így sem Ő, sem én nem kerültünk nőuralom alá. Mindenesetre levonhattam a megfelelő konzekvenciákat a múltheti eseményekből.
Miszerint nem kell, hogy beüssön az "ukrán front", ahhoz megérkezzenek az igazán nehéz napok a nők életében. Másrészt pedig, ami a basszusgitárt illeti, túl gyorsan rájöttem megint, hogy van még gyakorolni valóm bőven!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése