(Mostanság leginkább lábbal illetném a hátsóját!)
Egyébként meg "DE", azaz tényleg ezzel sakkozok egész nap. A nagyon komoly fizetésemből, a hozzá gyűjtögetett mellékesemből meg a Bébim gyessel tuningolt családijából, csoportosítok ide, meg oda, mint valami kibaszott pénzügyminiszter.
A boltban is inkább milliószor átgondolom a dolgokat, számolgatom, aztán vagy az olcsóbb cucc jön velem, vagy marad a nyálcsorgatás. Legtöbbször a második eset történik meg...
A Bébit eddig még nem vittem magammal sehová. A gyerekek miatt sem, de leginkább az anyagi háttér hiánya a legfőbb indok. Én persze mindig a kölkökre kenem, hogy nincs ki vigyázzon rájuk, meg a csajszi is ezt teszi, és így nyugodt mindkettőnk lelke egy ideig. Nem volt eddig közös mozi, nem volt színház, sem étterem, sem egy szórakoztató koncert, ahol nem mi játszunk... Minek is az??! Ingerszegény környezet, meg a kibaszott albérletbe való "bezárkózás" maradt, és egymás szórakoztatása, vagy éppenséggel rongálása a műsor.
Én mókuskerékbe töretem magam nap, mint nap, a Bébim meg háztartást vezet és próbálja helyes irányba terelgetni a porontyokat, amibe aztán, ha marad erőm, akkor még beszállok este és hétvégén én is. Már csak azt az összeget kell majd bekalkulálnom valahová a havi keretbe, amit a halálosan beteg öreglányomra kell kifizetnem a kórháznak, napi 600 forintjával. Nyilván Ő sem fizette egész életében , azt a nyomorult tébét'...
Persze tudom, nem kellene kávézni, bagózni, a gyerekeknek, asszonynak időnként ezt-azt, vagy csak egy csokit venni! Nem is kell létezni, csak leélni az életed, meg robotolni.
Tudom, nem kell itt élvezni semmit.
"Kiszopod a f@#om, köszönöm szépen!"
Utolsó sorokkal nagyon egyet ért...
VálaszTörlés