25.

Őszintén bevallom, a hetekben nem minden alkalommal családcentrikus, vagy megfelelő apuka, sem pedig megértő társ. Még mindig feldolgozás alatt van bennem életem eme váltása, és időnként "erroros" leszek...

Nem a felelősséggel van bajom, mert azt szinte nem is érzem.

A munkámból kifolyólag naponta milliók, meg komoly értékek futnak át a kezem alatt és hozzászoktam már annyira, hogy a felelősségtudat, az annyira természetes nálam, hogy szinte észre sem veszem. 

Azt sem érdekel, hogy mi jut nekem, vagy miről mondok le. Nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal.(Csak akkor vagyok kénytelen, amikor a Bébim megkérdezi, hogy "Magadnak semmit??!")

Persze ezeket is elintézem némi vállrándítással, vagy valami kifogással.

Ennek ellenére nem mindig tudok még toleráns, meg lojális lenni. Visszafogom magam, elnyelem azokat a dolgokat, amik nem tetszenek (ez az, amiket kevésbé tudok, de azon dolgozom, hogy még jobban csináljam), megpróbálok megfelelni. 

A legnehezebb mondjuk, hogy egy egész napos hőségben való robotolás után, mikor a nap végén semmire sem vágysz, csak egy jó hideg sörre, meg egy kád fürdőre, nyugalomra, csendre, jön a gyerekzsivaj, jön a Bébifej, és akkor nincs mese. Apa vagy, társ vagy, és így is kell viselkedned.

Hiába, ezt teszi az, ha az ember sokáig, évekig csak a maga ura, és a haverokkal meg a zenészekkel járja az éjszakát szórakozóhelyről szórakozóhelyre.

Ellenben van jó oldala is. 

Tuti, hogy hűtőben van főtt kaja (még ha csak is kibaszott lecsó, anyagi okokból)...Van társaságod. Van olyan ember, akivel megbeszélheted a kurva problémáidat. Nem úgy mint a haverokkal, hanem sokkal bensőségesebben, meghittebben.

A próbákon, meg a bulikon jön belőled az energia. Az elfojtott düh.

Mint az állat.

Levetkőzöd az apuka szerepet, vagy legalább is hátrazárod valahová. Az agyad eldugott kis szegletébe, és nem vagy más csak a rock n' roll követe, közvetítője, ahol ökölbe szorított lélekkel, tomboló energiával tökig izzadt testtel, elfelejtkezhetsz arról, hogy mi is vagy valójában.

Majd a bulik, meg a próbák végén bevillan egy kedves mosoly, egy kedves gesztus, aztán a vadállat kerül abba a ketrecbe, ahová a próbák, vagy a koncertek idejére az "apukát" zártad.

Kettős élet ez a javából, aminek még zsír új a normálisabb fele, de majd kieresztem  gőzt a megfelelő helyen és időben.